A támadószekció több posztjában is bevethető játékos alig múlt 16 éves, amikor a Lurkó UFC első neveltjeként debütált az NB I-ben. De nem csak erről, hanem a Lurkóban eltöltött szép időszakáról is mesélt.

Gyerekkorom legszebb éveit töltöttem a Lurkóban, ez nem is vitás. A mi korosztályunk – az 1988-ban és 1989-ben születettek – edzőjeként Koman Vladimir dolgozott velünk. Róla bátran állíthatom: mindenkinek a második apukája volt. Megkövetelte a munkát, szigorú volt velünk szemben, ám mindezt igazságosan és nagyon jó szellemben tette. Kőszegen nőttem fel, ott kezdtem el játszani, majd 10 évesen kerültem a Lurkóhoz. Szerintem, már amikor megszülettem eldőlt, hogy focista leszek: később nagy hatással volt rám Lipcsei Péter játéka, no és persze a 90-es évek legnagyobb sztárja, az „igazi” Ronaldo. 
A Lurkóval több országos küzdelemsorozatban indultunk, és sokszor nyertünk, pedig a Győri ETO, a Ferencváros, az MTK, a Goldball, az Újpest, vagy a Debreceni Focisuli nagy ellenfelek voltak mindig. Nálunk azonban Balikó Milánnal a kapuban, Koman Volival és velem a mezőnyben minden nagyzolás nélkül állíthatom, hogy kifejezetten erősek voltunk. 2002-ben kijutottunk Európába: Baselben harmadikok lettünk. Voli és én a torna MVP csapatába is bekerültünk. Ebben, és az egész Lurkós-szemléletben óriási szerepe volt – és gondolom, van ma is – Horváth Sándornak. Ha ő nem lett volna, vagy nem lenne, akkor nem is lehetne most bármiről is írni, elévülhetetlen érdemei vannak Sanyibácsinak. 
A Lurkóból a Haladásba kerültem. 16 éves voltam, mikor egy hétközi juniormeccsen a Fradi ellen játszottunk: két gólt is rúgtam, az egyiket a félpályáról. A Hali akkoriban nem szerepelt valami jól az NB I-ben – a vezetőedző Tóth Bálint azonban kint volt ezen a meccsen, és másnap már a felnőttek között edzettem, hétvégén pedig az első osztályú csapat kezdőjében találtam magam a Győr ellen. Volt is egy helyzetem, de sajnos kimaradt, 0–0 lett a meccs vége. Ha belegondolok… minden meccsen a lelátóról szurkoltam a Halinak, aztán egyik pillanatról a másikban ott voltam az öltözőben Jagodics Zoltán, Somfalvi Csaba és Illés Béla mellett – ez óriási megtiszteltetés volt számomra. 
Jelenleg Ausztriában vagyok játékos-edző, de látom, micsoda fejlesztések zajlanak a magyarországi futballban. Ha nekünk akkoriban ilyen háttér állt volna rendelkezésünkre… persze nem panaszkodni szeretnék, nagyon örülök, hogy ilyen edzőkkel és játékostársakkal áldott meg a sors a Lurkónál! Ezúttal is köszönök mindent!

• Csatolt dokumentumok