10 meccsét nyerte meg ezen az őszön a Lurkó UFC U14 (2012): a zöld-feketék a begyűjtött 30 ponttal a 4. helyen állnak, előttük van 31-gyel a Csorna, illetve 32-vel az Üstökös és a Sopron. Iszak Sándor vezetőedző volt a beszélgetőpartnerünk, a téma pedig az őszi szereplés volt.

Mivel voltál elégedett, és mit kell még fejleszteni?

Nyáron vettem át a csapatot, és rögtön egy nagy feladat várt rám: a játékosoknak át kellett állniuk a korábbi 8+1-es rendszerből a nagypályás futballra. A 25 fős keret (3 kapus és 22 mezőnyjátékos) kialakítása volt az egyik legfontosabb és legpozitívabb lépés. Örülök, hogy sikerült két bajnokságban elindulnunk – a Regionális alap Észak-Nyugat bajnokságban, illetve a vármegyei bajnokságban –, mert így minden játékos megfelelő mennyiségű játéklehetőséget kapott, ami ebben a korban kulcsfontosságú. A leginkább annak örülök, hogy a gyerekek gyorsan alkalmazkodtak a nagypályás elvárásokhoz. Fejlődött a pályán való mozgás, a szervezettség, a védekezés és a mezőnyjátékon belüli szerepvállalás. A régi játékosok és az újonnan érkezők, köztük a megyéből csatlakozók és az akadémiáról visszatérők, hamar megtalálták a helyüket a csapatban. Fejleszteni való természetesen bőven van a játék minden elemében. Taktikai stabilitásban még előrébb kell lépnünk. A labdakihozatal, a pozíciós játék és a támadásépítés mellett a védekezésünk szervezettségén és agresszivitásán is tovább kell javítanunk, hogy minden játékrészben még egységesebben működjünk. Fizikailag és mentálisan is tovább kell erősödnünk, hogy a nagypályás mérkőzések teljes intenzitását végig bírjuk. Emellett szeretném, ha a támadójátékunk még kreatívabb lenne a kapu előtt.

Mi volt igazán emlékezetes az őszön?

Az ősz legemlékezetesebb része számomra az volt, ahogyan a csapat hétről-hétre fejlődött. Az elején rögtön a legnehezebb ellenfelekkel találkoztunk, az első és a harmadik fordulóban Csorna és az Üstökös ellen játszottunk, amikor még nem volt teljesen kész állapotban a csapat. A Csorna elleni felkészülési mérkőzés egy állomás volt. Ott 2–1-re nyerni tudtunk. A bajnoki nyitányon viszont kikaptunk tőlük, ami pontosan jelezte, mennyi különbséget jelent a felkészülési meccs és a bajnoki ritmus. Ezekből rengeteg tanulságot merítettünk. A Sopron elleni bajnoki vereség a szezon utolsó meccsén pedig már egészen más jellegű volt, mint a Csorna vagy az Üstökös elleni korai meccsek. Addigra a csapat nagy fejlődésen ment keresztül, és sokkal érettebb, szervezettebb játékot mutatott. A mérkőzések folyamatosan, jól megmutatták, hol tartunk, és milyen irányba kell tovább dolgoznunk. Az ősz egyik legemlékezetesebb része számomra az a hatalmas különbség volt, amit a szezon eleje és vége között mutatott a csapat. Látványos fejlődésen mentünk keresztül rövid idő alatt, játékban mentalitásban egyaránt. Természetesen voltak hullámvölgyek, nem mindig játszottuk ugyanolyan szépen és magabiztosan, de éppen ez mutatta meg a csapat tartásást. Képesek voltunk reagálni, tanulni a hibákból, és hétről hétre előre lépni. A regionális alap bajnokságban az őszi idényt 13 mérkőzésen 10 győzelemmel és 3 vereséggel, 73 lőtt és 25 kapott góllal, 30 ponttal zártunk. Ez az eredmény egyértelműen azt mutatja, hogy a csapat nemcsak felvette a ritmust, hanem komoly eredményességet is ért el. Stabil, kiegyensúlyozott, támadó- és védekező szempontból is eredményes futballt játszottunk. Emellett külön szeretném kiemelni, hogy a góllövőlistát: ezt Rétközi Ádám vezeti, 45 góllal. Ez is jól jelzi, hogy a támadó szekcióban is megvannak a kiemelkedő egyéni teljesítmények, amelyekre építhetünk. Meg kell említeni még a Vas vármegyei U14 északi csoportban elért őszi bajnoki címet. Ebben a bajnokságban azok a gyerekek kaptak több lehetőséget, akiknek több játékpercre volt szükségük a fejlődésükhöz.

Összességében hogyan értékeled az őszi félévet?

Nagyon pozitívnak értékelem az őszi szezont. Egy teljesen új korszakot kezdtünk el, nagypályára álltunk át, új játékosokkal, új struktúrával és sok munkával. Ehhez képest rendkívül jó eredmény, hogy 4. helyen zártuk az őszt a regionális U14-es bajnokságban, végig harcban állva az őszi bajnoki címért, az első négy csapat mindössze két ponton belül van egymáshoz képest. A csapat és a gyerekek egyéni fejlődése számomra még fontosabb, mint a tabella. A gyerekek hozzáállása és tanulási tempója példaértékű volt. Mivel gyerekekről van szó, időnként előfordult, hogy kicsit fegyelmezetlenebbek voltak, vagy kevésbé voltak koncentráltak, de ezek teljesen természetes részei a korosztálynak, és a legfontosabb, hogy mindig vissza tudtunk térni a munkához, és a fejlődés iránya végig egyértelmű volt. Természetesen sok munka vár még ránk, de az alapok megvannak, és úgy érzem, hogy tavasszal tovább tudunk fejlődni, játékban és eredményben egyaránt. Büszke vagyok a csapatra, és motiváltan várom a folytatást.

• Csatolt dokumentumok