Az U14-esek számára kiírt Regionális bajnokság Alap szekciójának Északnyugati csoportját 14 együttes alkotta a 2025/2026-os idényben. Az őszi eredmények rendkívül szoros befutót ígértek: 13 forduló után a győri Üstökös állt az élen (32 pont, +40-es gólkülönbség), megelőzve az SC Sopront (32 pont, +36), a Csornát (31 pont) és a Lurkó UFC-t (30 pont).

Aztán a tavaszi 13 mérkőzésből 12-t megnyertek Iszak Sándor tanítványai, így övék lett a bajnoki cím! A vezetőedzővel tekintettünk vissza a mögöttünk hagyott küzdelemsorozatra.

Hogyan alakult a bajnoki szezon?

Az őszi tanulóév és a nagypályára való átállás után a tavaszi szezonra állt össze igazán a játékunk, ahol elképesztő menetelést produkáltunk. Bár a negyedik helyről, kétpontos hátrányból vártuk a folytatást, tavasszal szintet léptünk. Taktikailag stabilabbá váltunk, és mentálisan is rengeteget erősödött a társaság. A tavasz során egyetlen igazi hullámvölgyünk volt: a második fordulóban Hévízen kaptunk ki 2–0-ra. Ott sajnos nem volt meg a kellő fókusz, de ez ebben az életkorban még benne van a pakliban. Ez a pofon viszont jókor jött, mert utána az összes többi mérkőzésünket megnyertük – ráadásul mindegyiket magabiztosan, végig ráerőltetve az akaratunkat az ellenfelekre. Sok nagy különbségű győzelmet arattunk, kiváló egyéni teljesítményekkel párosítva, és büszkeség, hogy a bajnokság gólkirályát is mi adtuk. Ennek a nagyszerű szériának köszönhetően a regionális bajnokságot megnyertük. A 25–27 fős keret tudatos rotációja a tavaszi szezonban és a Vas vármegyei U14-es bajnokság Északi csoportjában hozta meg a másik nagy gyümölcsét a regionális siker mellett. Itt, valamint a vármegyei Bajnokok Tornáján kifejezetten azok a játékosok kaptak több lehetőséget és vezérszerepet, akik a regionális bajnokságban kevesebb játékperchez jutottak. Mindkét vármegyei sorozatot aranyéremmel zártuk. Ez a versenyeztetési rendszer tökéletesen szolgálta a gyerekek folyamatos fejlődését és a megfelelő terhelést. Ugyanakkor egyedüli edzőként ekkora létszámmal dolgozni komoly logisztikai feladatot jelentett. Nem volt egyszerű az edzésszervezés, hiszen sokszor 24-en is megjelentek a tréningeken. Ráadásul a gyerekek egyéni képességei sem egyformák: komoly különbségek voltak a képzettebbek és a még fejlődésre szorulók között, ami néha akadályozta a gördülékeny munkát. Vallom, hogy a hibázás a tanulási folyamat része. Ha látom egy játékosomon az akarást, és megpróbálja megcsinálni, amit kérek, de valamilyen korlát miatt ez még nem sikerül, sosem szidom le. Ilyenkor nem a letolás, hanem a pozitív megerősítés és az önbizalomépítés a kulcs. Ha viszont azt látom, hogy az akarat vagy a megfelelő hozzáállás hiányzik, abból nem engedek. A fegyelmet és a maximális erőfeszítést mindenkitől megkövetelem. Hatalmas pozitívum, hogy a csapaton belül a gyerekek remekül tolerálták a gyengébb társaikat, és a pályán, illetve azon kívül is mindig segítették őket. Így a hosszú keretünk a belső különbségek ellenére is a legnagyobb fegyverünk maradt, hiszen a csapatjáték ereje mindenkit felemelt.

Mi az, amiben többet kaptál a vártnál, és mi az, amiben kevesebbet?

A gyerekek emberi hozzáállása és egymás iránti empátiája minden várakozásomat felülmúlta. Az akadémiáról visszatérők, a megyéből érkezők és a régi lurkós srácok olyan fantasztikus, összetartó közösséget alkottak, ahol a jobb képességű játékosok nem lehúzták, hanem folyamatosan segítették és húzták magukkal a gyengébbeket. Szakmai szempontból az őszi hibákból való villámgyors tanulás és a tavaszi mérkőzéseken – a hévízi kisiklást leszámítva – bemutatott ellenállhatatlan, domináns, gólra törő futball is abszolút felülmúlta az elvárásaimat. Ezek a srácok, ha kellett, küzdöttek, ha kellett, gáláztak. Ha őszinte akarok lenni, a magatartás terén akadtak nehezebb időszakaink: néha nehéz volt féken tartani a kamaszkori energiákat az edzéseken. Viszont a szezon végére ebben is elértünk egy olyan szintet, hogy kialakult a csapaton belüli egészséges önfegyelem. Ha valaki nem megfelelően viselkedett, a csapatkapitányok és a vezérek azonnal rászóltak, és házon belül rendet tettek. Szakmai téren az őszi szezon elején a nagypályára való átállás és a fizikális dominancia megszerzése igényelt a vártnál több türelmet, de tavaszra ebből már semmi sem látszott.

Összességében hogyan tekintesz vissza az elmúlt időszakra – figyelembe véve, hogy három szezon alatt hat bajnoki címet gyűjtöttél?

Erre az időszakra rendkívül büszkén és hálásan tekintek vissza. Hat bajnoki címet nyerni három szezon alatt óriási dolog, de utánpótlásedzőként a legnagyobb sikeremnek mégis azt tartom, hogy mindkét csapatom (a 2009-es és a 2012-es korosztály) tagjai emberileg, egyénileg és csapatként is rengeteget léptek előre. Azt gondolom, a sikerek mögötti szakmai háttér a módszereim egyediségében rejlik. Egyfajta vegyes, összetett filozófiát követek: a modern labdarúgás szakmai és taktikai elemeit, valamint az egyesületünk szakmai koncepcióját ötvözöm a saját fiatalságomból hozott klasszikus értékekkel, illetve azokkal a példákkal és elvekkel, amelyeket édesapámtól – a Haladás egykori legendájától – láttam és tanultam. Ez a futballmúltból hozott alázat, fegyelem, az egyesületi irányvonal és a modern trendek egyvelege alkotja az én edzői hitvallásomat. A titok talán abban rejlik, hogy amikor a gyerekek és a szülők is azonosulnak ezzel a szemlélettel, a befektetett munka törvényszerűen beérik, és meghozza az ilyen nagyszerű sikereket. Egyetlen edző sem képes azonban egyedül elérni ekkora eredményeket. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a Lurkó UFC vezetőségének a biztosított háttérért és a szakmai bizalomért. Hálás vagyok az edzőkollégáknak a közös gondolkodásért, és a technikai személyzetnek, akik nap mint nap biztosították a nyugodt munkát. Külön köszönöm a szülőknek a rengeteg áldozatot, a támogatást és azt a pozitív partnerséget, amely az egész évet jellemezte. Végül pedig a legnagyobb elismerés és köszönet a gyerekeknek jár. Elképesztő karakter lakozik ezekben a fiúkban. Az az alázat, elszántság és győztes mentalitás, amit nap mint nap beletettek a munkába, egyszerűen zseniális volt. Ezek a bajnoki címek az ő tehetségük és szívük igazi bizonyítékai. Végtelenül büszke vagyok rá, hogy az edzőjük lehettem ebben a sikeres időszakban.

• Csatolt dokumentumok