A Regionális U16-os bajnokság Kiemelt szekciójának Nyugati csoportjában szerepel a 2025/2026-os küzdelemsorozatban a Lurkó UFC. A zöld-feketék a 13 meccsen 17 pontot gyűjtöttek be. Ötször nyertek (az Ikarus, a Dorog, a Carvalho Blause Áporka és a Mosonmagyaróvár ellen itthon, illetve a Kaposvári Rákóczi ellen idegenben), kétszer ikszeltek (Gyirmót és a hazai környezetben a PVSK ellen), míg hatszor kikaptak. A vezetőedzővel, Farkas Gáborral tekintettünk vissza az őszre.

Hogyan látod a csapatod szereplését?   

Nyáron hat új játékos érkezett a csapatunkhoz – különböző egyesületektől. Vármegyei I. osztályú csapattól, illetve Sárvárról és Ajkáról Alap-csoportos bajnokságból. Az elején nagy volt a lemaradásuk, de mindenki maximálisan arra koncentrált, hogy felvegye a nálunk meglévő ritmust. Az edzéslátogatottság a vakáció előtt sosem kimagasló, ám szeptembertől beállt a rend, egyértelműen előrelépésről beszélhetünk. Nagyon jó mentalitással álltak bele a munkába a srácok. A bajnokság elején jó rajtot mutattunk, az első három meccsen győztesen hagytuk el a játékteret, majd jött egy váratlan pofon Sopronban, amivel sem én, sem a csapat nem számoltunk. Elkezdtük saját magunkat építgetni és ismét újult erővel futballoztunk és jó mérkőzéseket tudtunk le – még akkor is, ha mi voltunk a szimpatikus versztes. Tatabányán a kupában 118 percet játszottunk emberhátrányban – többször is megnyerhettük volna az összecsapást, a végén pedig büntetőpárbajban maradtunk alul. Aztán kisebb hullámvölgybe kerültünk – ezeket kell tavaszra teljes mértékben normalizálni, hogy egy jó erős átlagot tudjunk hozni. A bajnokság végére a betegségek, sérülések, iskolai programok miatt megcsappant a létszámunk. Van 5-6 pont, amiket elpotyogtattunk – ha ez itt lenne a zsebben, akkor a dobogó második fokára is bejelentkezhetnénk.

Melyek azok a momentumok, amelyek megmaradtak benned?

Annak ellenére, hogy a városi riválistól kikaptunk, 0–2-ről néhány perc alatt kiegyenlítettünk, majd történt egy egyéni hiba – ekkor megmutatkozott, hogy komoly tartás van bennünk. Egyébként is jellemző a csapatomra: amennyiben igazán koncentrálunk, akkor komoly focit tudunk mutatni. Ez bebizonyosodott a Mosonmagyaróvár ellen: ők a második helyen álltak és 4–1-re nagyon simán megvertük őket, rendkívül magas színvonalat produkáltunk, ami eredménnyel is párosult. A Főnix elleni meccsre is szívesen gondolok vissza – mindössze egy döntetlennel a a tarsolyukban jöttek hozzánk, ám az első 20 percben egy kezemen meg tudom számolni, hányszor jöttek át a félpályán – mindenki meg akarta mutatni magát és ez sikerült is ebben a periódusban. Miért nem megy ez mindig így? – ezen lehet igazán elgondolkodni…. Ez tehát a múlt, ám mi már a jövőben gondolkodunk és megbeszéltük, hogy tavaszi hadjáratot indítunk: kitoljuk a győzelmi szériát, ameddig csak tudjuk.

• Csatolt dokumentumok